Juhfajták

Magyar merinó - Ausztrál merinó - Booroola merinó - Szapora merinó - Corriedale - Romney - Német húsmerinó - Bábolnai szapora - Ile de France - Német feketefejű húsjuh - Suffolk - Texel - Awassi - Brit tejelő - Keletfríz - Lacaune - Racka - Cigája - Cikta

Ha kiváncsi vagy több infóra az adott juhról, akkor kattints

a nevére.

                Leggyakoribb fajták:

                                         Magyar Merinó

A fajtajelleg leírás:

Az anyák feje középhosszú, a kosoké durvább, szélesebb. A homlok széles és kissé domború. A fej a szemvonaláig gyapjúval benôtt. Az anyák túlnyomó hányada szarvatlan, minimális része gomb vagy sarló alakú kisebb szarvat visel. Az anyák esetében a szarvatlanság nem kívánatos. A kosok szarvatlanok (suták), vagy szabályos csigás szarvúak. A szarvak és a körmök színe viasz-sárga. Az anyák orrháta egyenes, a kosoké enyhén domború.

A szemek élénkek, nagyok, a tekintet élénk. A fülek közepes nagyságúak. A nyak mérsékelten izmolt, középhosszú. Az anyák nyaka csak fodrozott, a kosoké legfeljebb két-három lebernyeget mutathat.

A váll jól kötött, a mar közepes hosszúságú és izmoltságú. Ugyanilyen a hát és az ágyék is. Fontos kívánalom, hogy a hát egyenes legyen. A fajtára jellemzô a mérsékelt dongásság az enyhén lejtôs közepes szélességû, aránylag rövidebb far, a közepes mélységû szügy. A kosok hasa hengeres, az anyáké terjedelmesebb. A tôgy arányos és közepes fejlettségû.

A végtagok közepes hosszúságúak és mérsékelten izmoltak.

A combok közepesen teltek. Az anyák csontozata finomabb és tömör, a kosoké durvább és erôteljesebb.

A bôr tömött, rugalmas, egész felületén pigment nélküli de a szemhéjon, ajkakon és füleken kisebb, élesen határolt foltok elôfordulhatnak.

A bunda fürtös szerkezetû. A fedôszôrök és gyapjúszálak színe fehér. A fejet rendszerint csak a homlokon és a rágóizmok tájékán a végtagokat elöl lábtôig, hátul csánkig fedi a gyapjú. A gyapjú finomsága 16-26 m.

                                        Ausztrál merinó

Fajtajelleg leírása:

Az anyajuh fejének koponyai része széles, arcorri része finoman elkeskenyedô. A kosok feje szélesebb, arcorri része kevésbé elkeskenyedô. Az anyajuhok suták. A kosok csigás szarvakat viselnek, vagy suták. A suta egyedek között gyakori a nem eléggé kifejlett másodlagos nemi jelleg. Az orrhát egyenes, a fülek közepesek, nem vastagok. A szemek nagyok és élénk tekintetûek, környéküket és az orrhátat rövid, fehér felszôrzet borítja, e testtájak gyapjúval benôttsége nem kívánatos. A homlokon és a pofákon éles gyapjúhatárral ér véget a színgyapjú.

A nyak középhosszú, mérsékelten izmolt, enyhén ráncos bôrrel fedett. Alsó középvonalában fodrozott, az ú.n. gallér nem kívánatos, de nem kizáró ok. A kosoknál gyakori az erôsebb ráncoltság és a nyakon elôforduló gallér. A mar, hát, és ágyék korrekt felsô vonalat képez és kellôen izmolt.

A far kissé lejtôs, nem keskeny. A szügy és mellkas a konstrukciónak megfelelôen mérsékelten keskeny, illetve lapos és mély. A has terjedelmes, feszes és hengeres. Kívánatos a has benôttsége éles gyapjúhatárral a tôgy elôtt. A lapocka, felkar, alkar illetve felcomb és alcomb mérsékelten izmoltak, a comb kissé nyurga. Lábtôtôl illetve csánktól lefelé a végtagok szárazak, erôsek. E testtáj benôttsége nem kívánatos. A kissé szûk végtagállástól eltekintve a lábszerkezet szabályos kellôen szilárd szervezetre utaló. Gyapjúja fehér színû, ezüst fényû. A gyapjú finomsága 16-24 m.

                                                 Boorola merinó

Fajtajelleg leírása:

A magyar merinónál kisebb tömegû, lassúbb fejlôdésû, bôven tejelô, igen szapora fajta. A fej arci része és a lábvégek benôttsége nem jellemzô.

Az anyák suták de gyakori a csökevényes és sarló alakú szarv. A kosok csigás szarvúak, ritkábban csökevényes és igen kis létszámban suták. A mellkas mély, a has terjedelmes, gyakori hiba a rövid törzs, csapott far, hibás lábállás. A bunda zárt, finom és hosszúfürtû, szabályos fürtszerkezetû, kevés jól oldódó gyapjúzsírt tartalmaz. A tôgy mirigyes és terjedelmes. A gyapjú finomsága 18-26 m.

                                               Szapora merinó

A fajtajelleg leírása:

A magyar merinónál kisebb tömegû, FecB gént hordozó merinó fajta, külleme a magyar merinóhoz hasonló, mivel a Booroola merinó felhasználásával a hazai merinó állományokon kerül kitenyésztésre.

A fej arci része és a lábvégek benôttsége nem jellemzô, az arci rész megnyúltabb, miként a csontozata is finomabb. Az anyák suták, de gyakori a csökevényes és sarló szarvalakulás is. A kosok csigás szarvúak, ritkábban csökevényes szarvúak, sutaság igen ritka. A mellkas mély, a hát gyakran rövid, elôremélyedt. A bôr a testen apró ráncokat, a nyakon nagy redôket képez. Gyakori a rövid törzs, csapott far, hibás „X" lábállás. Az arci részen és a lábvégeken gyakoriak a pigmentfoltok, a körmökön is elôfordulhat a pigmentáltság.

A tôgy fejlett, mirigyes tapintású, a tôgybimbók közepes méretûek, szabályos illesztésûek.

A bunda zárt, hosszú fürtû finom, kiegyenlített, kevés jól oldódó gyapjúzsírt tartalmaz, ezért fehér színû. A gyapjú finomsága 16-26 m.

                             Corriedale

Fajtajelleg leírása:

Fejére jellemzô a széles homlok és középhosszú, egyenes profil, mely a szemvonaláig gyapjúval benôtt.
Mindkét nemben szarvatlan. Fülei kicsinyek, vízszintesen állók. A fülön, nyálkahártyán fekete vagy sötétkék pettyek lehetnek. Szutyak szürke vagy fekete. A palaszürke színû orrlyukak szélesek, nyitottak. Csontozata jó felépítésû, tömör. A nyak rövid, széles, erôs. A hát egyenes, középhosszú, a mellkas mély. A törzs henger alakú, a combok fejlettek, az ágyék széles. A lábak mérsékelten hosszúak, csánkig gyapjúval fedettek, jól izmoltak, szabályos állásúak. A körmök sötétszürke színûek, szaru anyaguk kemény. A test gyapjúval egyenletesen fedett, még a has is jól benôtt. Az arci részen és a lábvégeken fényes fehér szôr nô. A büdös sántaság iránt kevésbé fogékony. Fehér színû crossbred gyapjút termel. Gyapjúfinomság: 26-36 m.

                                                  Romney

A fajtajelleg leírása:

Közepes testû, fehér pofájú, jól izmolt kettôshasznosítású fajta. A fej tiszta, gyapjúval közepesen benôtt. Mindkét nemben szarvatlan. A szemek nem benôttek, az orrtükör és a csülökszárak szénfeketék, bár a palaszürke is elfogadott. A nyak izmolt, rövid. A lapocka feszes, a hát hosszú, egyenes, a mellkas széles és mély. Az ágyék széles, egyenes, barázdált. A combok jól izmoltak, a lábak aránylag rövidek, gyapjúval közepesen benôttek. A gyapjú színe fehér, lüszter fényû. A bôrön lévô kisszámú pigmentfolt nem számít hibának. Az arci részen és a lábvégeken fényes fehér szôr nô. A gyapjúfinomsága 30-40 m.

                                            Német húsmerinó

A fajtajelleg leírása:

A test alakulása az ideális húsformákat közelíti meg. Merinónál durvább csontozatú húsjuh. A fajta mindkét nemben szarvatlan. A fej középnagy és széles, a fülek nagyok, oldalt állók. A fej arci része és a lábvégek gyapjúval nincsenek benôve. Az orron lévô bôr feszes, a kosoknál az orrháton bôrránc megengedett. A nyak rövid, jól izmolt, sima bôrû, szélesen illeszkedik a törzshöz. A mellkas széles, mély, hengeres, a hát egyenes és végig egyenletesen széles. A far egyenes, széles és jól izmolt. A combok teltek, a végtagok szélesen állók, de szabályos állásúak. A hátsó lábak enyhén dongásak. A gyapjú kifejezetten merinó jellegû, közepesen hosszú fürtû, megfelelô szilárdságú és íveltségû, fehér színû, összefüggô zárt bundát képez. A gyapjúzsír fehér és könnyen mosható. A gyapjú finomsága 20-28 m.

                                      Rackajuh

A fajtajelleg leírása:

A fej törzshöz viszonyítva közepes nagyságú, általában az anyáknál száraz, finom, megnyúlt, kosoknál szélesebb, durvább. A fejtetô enyhe átmenetet képez a homlok és a nyakél között. A koponya elég széles, és az arci rész erôsen elkeskenyedô. Az arcél anyajuhokon megközelíti az egyenest, de a kosok finom félkosfejjel bírnak. A fülkagylók nyugalomban vízszintesen és oldalt tartott helyzetben vannak, figyeléskor kissé felfelé irányulóak. A fülkagylók általában közepes nagyságúak, de elôfordulnak kisebb (4-5 cm) fülû egyedek is.
A szarvak dugóhúzószerûen pödröttek, anyáknál rövidebbek és keskenyebbek, a kosoknál hosszabbak és durvábbak. Az anyajuhok szarvai "V" alakban felfelé állóak, a kosoké tágabb terpesztésû. A szarvak hossza anyáknál 30 cm, a kosoknál 50 cm átlagosan. A szarvak tengelye kosoknál 90-110, az anyáknál 50-60 fokos szöget zár be.
Az ajkak közepes finomságúak, a szemek közepes nagyságúak és élénkek. A fejtartás és a nyakállás tetszetôs, bátorságot, éberséget árul el. A nyak közepesen izmolt és ráncmentes. A törzs parlagi jellegû, a hát éles és keskeny, a mellkas mély, de kissé lapos bordázatú. A far enyhén lejtôs, közepes szélességû, hosszúságú és izmoltságú. A has kosoknál hengeres, anyáknál terjedelmesebb. A tôgy jól fejlett és csupasz. A lábak vékonyak, az inak acélosak, a csülkök szilárdak, a csontozat erôteljes.
Az izomzat ösztövér, de tömör. Farban némi túlnôttség mutatkozik. A vérmérséklet élénk, kissé ideges, ebbôl kifolyólag magatartása bizalmatlan. A test felépítése szabályos és tetszetôs, mozgása gyors, ügyes és harmonikus. A lábak hosszúak, a könyökizület magassága (Bieler pont) mindig jóval több a marmagasság felénél.
A bôr tömör, rugalmas. Gyapja durva, 12-200 m közötti.
A bunda tincses szerkezetû, "kevert gyapjú" csak a nyakat és a törzset fedi, a fej és a lábak rövid, fényes fedôszôrökkel borítottak. A has rendszerint csupasz, a bunda színe fehér vagy fekete.
A magyar rackajuh testtömegét tekintve közepes nagyságú a rackajuhok csoportjában.
Az anyák tömege 35-45 kg, a kosoké 55-75 kg.
Jellemzô, mint minden parlagi fajtára, hogy a hím ivarú egyedek jóval nagyobbak és kifejezettebb ivarjellegûek a nôivarú egyedeknél.
Általában évente egyszer elletik és ez tél végére, kora tavaszra esik. Ikerellések 5-15 % gyakorisággal fordulnak elô. Tejtermelése alapján a tejtermelô juhok közé sorolhatjuk, a bárányok elválasztása utáni idôszakban még 60 liter tejtermelésre képesek.
A marmagasság anyajuhoknál 66 cm, kosoknál 72 cm átlagosan. A törzshosszúság a marmagassághoz viszonyítva 112 %, az övméret 127 %, a szárkörméret 11 %.

Fehér színváltozat:

A pofa és a lábak szôre rövid, fényes barna színû (idôsebb korban a pofák kifakulnak), a gyapjú sárgásfehér színû. A bôr pigmentmentes. A szarvak viaszsárgák, a körmök sötétviasz-sárgák vagy sötétbarnák. A fehér színû kosoknál igen gyakran találkozunk olyan egyedekkel, amelyeknek szarvában egy-két sötét csík húzódik végig. Az ajak és a szájpadlás sötét árnyalatú rózsaszín, rajta elég gyakran pigmentfoltok is találhatók. A gyapjú tincses szerkezetû, hullámos lefutású, nyírás elôtt a "földig ér", a leghosszabb fürtök elérik vagy meg is haladják a 30 cm-t. A bárányok színe születéskor barnássárga, azaz a fej, a nyak, a lábak és a törzs elülsô része barna, a többi testtáj sárgásfehér, de elôfordul születéskor teljesen barna bárány is.

Fekete színváltozat:

A pofa és a lábak szôre rövid, és fényes fekete. A gyapjú egyaránt fekete. A bárányok születéskor fényes fekete színûek, a gyapjú rövid és igen göndör csomókar alkot, szépségben megközelíti a fekete színû karakul bárányokét. Nyár folyamán nap hatására elôfordul, hogy a szálvégek kivörösödnek. Idôsebb korban ôszülés (darusodás) következik be, amely a bundának szürke árnylatot ad. A szarvak és a körmök sötét palaszürkék vagy feketék. Az ajak, a szájpadlás és a nyelv sötétszürke (pigmentált). A gyapjú tincses szerkezetû és tágan ívelt, a fürtök hosszúsága azonban nem éri el a fehér színváltozatét.
Kisfokú tûzdeltség idôsebb korban a száj körül és lábakon megengedett.